Isabella két hosszú éven át majd mindennap jött hozzám és én vigyáztam rá. Elöször, mint egy kislányra a többi közül, majd lassan, mint egyre a sajátjaimból. Nagyon megszerettük ezt a kicsilányt, az én lányaim, mintha a kishúguk lett volna, öltöztették, altatták, ajnározták, etették, játszottak vele órákon át. A férjem külön kényeztette, olyan dolgokat volt neki szabad, amit még a mieink sem nagyon tehetnek meg, pl. a dolgozószobában az asztal alól Stephannal incselkedni. Isabella óvodás lesz, nem jön többé. Búcsúajándékként egy négerbabát kapott és egy saját horgolású hajpántot. Úgy tessék megcsodálni, hogy életem legelsö horgolt virágát látjátok. De lesz még ebböl több is, nagyon belejöttem!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése